A HKO bemutatása

A Hagyományos Kínai Orvoslás (HKO),

Traditional Chinese Medicine (TCM)

A több mint 2500 éves Hagyományos Kínai Orvoslás (HKO) az ENSZ Egészségügyi Világszervezete 1962-es Alma Ata-i nyilatkozatában is elismerten hatékony, teljes értékű gyógyászati rendszer, amely ma is folyamatosan fejlődik.

Kínában az orvostudományi egyetemeken a hivatalos képzésben a hagyományos orvoslást tanítják, így az ott végzett orvosok kiválóan ismerik az ősi módszereket, de emellett természetesen tanulják és alkalmazzák a legmodernebb nyugati orvostudomány elméletét és gyakorlatát is!

Kína a világ egyik ősi civilizációjával rendelkező országa. A Hagyományos Kínai Orvoslás a kínai nemzet kulturális kincse. Az emberi életre vonatkozó tudatos kutatás évezredek óta felhalmozott tapasztalatainak kikristályosodása. Erőteljes, eleven, tökéletesen kidolgozott elmélettel rendelkezik, melyhez kiváló gyakorlati alkalmazás társul. Hagyománya folyamatos, igen jelentősen hozzájárult a kínai nemzet felvirágzásához és nagymértékben gazdagította az emberiség orvostudományának , civilizációjának történetét.
A hagyományos kínai orvoslás az ókorban fejlődött ki, amikor még nem jöttek létre modern tudományok, technikák és egyéb feltételek,csak makro-és felszíni jelenségekből következtethettek az emberi test funkcionális változásaira. A kínai orvoslásból egyedülálló, sajátságos orvostudomány alakult ki, melynek elméleti alapjául a természettudományok és filozófiai elméletek szolgáltak. Ezért a kínai orvoslás tudománya, mint filozófiai szisztéma, még mindig titokzatos és rejtelmes a nyugati emberek szemében, sok elemét még nem ismeri a modern tudomány.

Lehet, hogy a mai modern tudományok még nem eléggé fejlettek ahhoz,hogy megfejthessék a Hagyományos Kínai Orvoslás minden rejtélyét. A nyugati orvoslás a modern tudományokból és technikákból merítve folyamatosan fejlődik. A nyugati orvoslás legfőbb elméleti alapjait a morfológia / alaktan / és anatómia képezi. A kínai orvoslást a nyugati orvoslástól a (xing) test és a (Shen) Szellem közötti kapcsolat felismerése különbözteti meg.

A diagnosztika szempontjából a hagyományos kínai orvoslás a gondolkodásra és a logikára támaszkodik, míg a nyugati orvoslásnál a diagnosztizálás többnyire a műszerek segítségével történik, és a szemmel látható anyagi formák alapján lehet csak a betegséget megállapítani.A gyógykezelés terén a nyugati orvoslásra a tüneti kezelés a jellemző.

A kínai orvoslás hangsúlyozza az egység szemléletet, célja az emberi testben a Yin és a Yang ( pozitív és negatív energiák ) és a test külső és belső energiáinak egyensúlyba hozatala. A Hagyományos Kínai Orvoslás az alapvető okok kezelésére törekszik, nem csak a tüneteket orvosolja.A Hagyományos Kínai Orvostudománynak két fő jellemző vonása van:

1. Az egység koncepció

a): Az emberi test egy szerves egység:

a hagyományos kínai orvostudomány úgy vélekedik,hogy az emberi test különböző szövetei és szervei különböző funkciók ellenére élettanilag összefüggnek, kórtanilag pedig egymást befolyásolják. Diagnosztikailag a külső, részleges reakciók és változások alapján megállapíthatók a belső szervek kóros elváltozásai, míg a részleges kóros elváltozásokra az egység szempontjából kiindulva meg lehet határozni a kezelési eljárásokat.

b): Az ember és a természet egységessége:

az embernek, mint a természetben élő lénynek elszakíthatatlan kapcsolatai vannak a természettel. Ahogy az ókori kínaiak mondták: - a föld (természet) és az ember kölcsönösen hat egymásra, a föld és az ember egységet alkot. - A földnek négy évszaka, az embernek négy szezonja van.
A természet megmozdulásai és változásai (időjárás, éghajlat, földrajzi fekvés stb...) befolyásolják az emberi testet, melynek élettani funkciói is azoknak megfelelően változnak.

2. A - Pien Cseng lun Csi

- a kínai orvoslás alapvető elveit jelentik a betegségek megismerése és gyógykezelése szempontjából. Egyben különleges kutatási és megoldási módszere is a kínai orvoslásnak a betegségekkel kapcsolatban. Olyan gyógyeljárás,melynek során az orvos a tünetek és a fizikális jelek komplett elemzésével megállapítja a betegségek okát, jellegét és keletkezési helyét (gócát), majd ennek alapján megfelelő ( a betegség lényegét érintő) kezelési terápiát alkalmaz. Ezért a Hagyományos Kínai Orvoslás nem tüneti egyszerű oki kezelést jelent, hanem, mint mondják, a betegségek lényegi, gyökeres meggyógyításának a tana.

A kínai orvoslásnál használatos négy alapvető diagnosztikai eljárás a

-vang ( wang ) (megtekintés),

-a ven (wen) (hallgatózás és szaglás),

-a másik ven (wen ) (kikérdezés) és

-a csie (qie ) (tapintás és pulzusvizsgálat), melyekkel a beteg testének állapotát vizsgálja és diagnosztizálja.

A vang-diagnosztika, vagyis megtekintés alatt azt értjük, hogy az orvos a beteg szellemi és tudati működésének , teste szín- és alakváltozásainak, testnedveiben és anyagcsere termékeiben beálló változásoknak a szemrevételezésével diagnosztizálja a betegséget.

A ven (hallgatózás és szaglászás) a beteg hangjának és légzésének meghallgatását, valamint teste illatának megszagolását jelenti.
A másik ven ,a kikérdezés lényege az, hogy az orvos a betegnek, illetve hozzátartozóinak kikérdezésével megismerheti a beteg érzéseit, életviteli szokásait és kórelőzményét, a betegség keletkezési és kifejlődési folyamatát, valamint jelenlegi tüneteit.
A csie (tapintás és pulzustapintás), mint diagnosztikai eljárás, magában foglalja a pulzusvizsgálatot, az akupresszúrát és a test részeinek masszírozását és tapintását.

Az orvosok a fent említett négyféle diagnosztikai vizsgálat eredményeként megismert tünetek és fizikális jelek komplett elemzésével, megállapíthatják a betegség okát, jellegét és előfordulási helyeit, gócait, hogy elméleti alapokat nyújthassanak a megfelelő kezelési terápia alkalmazásához. Ahhoz ,hogy a Yin vagy Yang túltengése, vagy legyengülése okozta kiegyensúlyozatlanságot megszüntessék.

A kínai orvostudományi elméletek a makro szempontokat, a test egészét (egységét) hangsúlyozzák, de a mai kínai orvosok kiegészítőként felhasználják a modern orvostudomány által kifejlesztett és alkalmazott élenjáró mérési, vizsgálati módszereket és technikai megoldásokat, mint pl. a MRI-t, a CT-t,a EKG-t, az ultrahangot stb. is. Ez mikro szempontból segít az orvosoknak a betegségek pontos megállapításában, diagnosztizálásában. Ezek a módszerek fontos indexként szerepelnek a kezelés hatásainak megítélésében.

A Hagyományos Kínai Orvostudomány az évezredek során nagyon sok gyógymódot és megoldási lehetőséget halmozott fel. Többek között kiemelkedő a kínai fitoterápia, az akupunktúrás és moxaterápiás kezelések, a köpölyözés, a masszázs és a QiGong /csikung/stb. (QiGong: a belső energiákat kezelő, pszichoszomatikus terápia).

A gyógyfüvek feldolgozási formáira nézve többek között megemlítendő a főzet, a pirula, a kenőcs, a labdacs, a porkészítmény, a tabletta, a gyógybor ,a permet és az injekciós anyagok készítése.

Magyarországon a fitoterápiás kezelés főleg az akupunktúra, a moxaterápia, a masszázs és más nem gyógyszeres módszerek alkalmazásával együtt történik.

Az akupunktúrás és moxaterápiás kezelés lényege: - az akupontok (a meridiánok Qijének, azaz energiájának csomópontjai) külső ingerlésével mozgósítani, szabályozni az emberi test meridiánjaiban áramló Qit (energiát) és Vért , valamint a Zhang-Fu szervek funkcióit és ezzel gyógyítani a betegségeket.

Ezek a gyógymódok, melyeknek a hatása megbízható, nem okoznak mellékhatásokat.

Hatásosak a belgyógyászat, a sebészet, a nőgyógyászat, a gyermekgyógyászat, a belső elválasztású rendszer (endokrin-rendszer) és az ideggyógyászat területén, több száz betegség kezelésében. Különösen hatásosak a fájdalommal járó betegségek kezelésében, (pl.: fájdalmas menstruáció, migrén, fejfájás, ízületi fájdalom, arcbénulás (arcideggyulladás), gerinc sérv, álmatlanság stb.

A modern nyugati orvostudomány, fejlődése során, szüntelenül beolvasztja magába a meg-megszülető, élenjáró tudományos eredményeket és műszaki módszereket. Vitathatatlan a fejlettsége az akut megbetegedések kezelése, a sebészet és sok más orvostudományi ág tekintetében.
A kínai orvoslásnak azonban mégis vannak sajátos előnyei.

A hozzánk forduló betegek között sokaknak a nyugati orvoslás nem tudja diagnosztizálni a betegségeit, amelyek a kínai gyógymódokkal teljesen meggyógyíthatóak. A kínai gyógyító terápiák a funkcionális krónikus betegségek többségének meggyógyításában nagy fölényben vannak.

A mai társadalomban egyre hevesebbé válik a verseny és gyorsul az élet tempója, ami káros hatással van az emberek életére és testi-lelki egészségére.
Évről-évre növekszik azoknak az embereknek a száma,akik úgynevezett szubegészségi (nem teljes egészségi) állapotba kerülnek.

Ebben a tekintetben a Hagyományos Kínai Orvoslás terápiái abszolút fölényben vannak.

Ezen felül a Hagyományos Kínai Orvostudomány a betegségek megelőzését és a beállt bajok súlyosbodásának meggátlását hangsúlyozza, így a betegségek megelőzése, az egészség megtartás és egészség ápolás terén is gazdag elméleti ismeretre és gyakorlati tapasztalatra tett szert.

Mivel a kínai orvoslásban a betegségek kezelése nem gyógyszeres, hanem a természetes fitoterápiát alkalmazza, elkerülhető a sok vegyi anyag kedvezőtlen utó- és mellékhatása.

Prof. Dr. Shao Bai Jun